Az Orbán-állam erőteljes jelenléte újra felszítja a régi vitát: mibe üsse bele az állam az orrát, és mit jobb, ha messziről elkerül? Közgazdászokat kérdeztünk benyomásaikról, mi mozgathatja a kormányt, milyen modellekből építkezhet, és hogy szerintük milyen esetekben indokolt és mikor kifogásolható az állam nyomulása a gazdaságban.
Egyelőre nem érezteti hatását a központi költségvetés kiadási oldalán, hogy a kormány nyáron alaposan megnyirbálta a lakástámogatási rendszert – írja a Világgazdaság pénteki számában.
Hogy a magángazdaság rendszerint jobban szuperál, mint az állami túlsúly, vitathatatlanul igaz. De ez nem jelenti, hogy nem lehet rosszul, rossz időben (netán jogsértő módon) privatizálni, vagy a magánvagyonnal bűnösen vagy csapnivalóan sáfárkodni. Viszont egy utólag gazdaságtalannak vagy törvénytelennek gondolt magántulajdonlást sem lehet önhatalmúlag felszámolni, csakis bírósági úton – juthat eszünkbe a pécsi vízmű kálváriáját látva. A piac nem csodaszer, de az állam még kevésbé az. A kapitalizmus anomáliáit a gazdasági jog, nem pedig a politikusi kényszercselekvés oldhatja fel. Ugyanakkor a szocialista monopólium felszámolása nem sokat ér, ha a helyére verseny helyett kapitalista monopólium lép.
A válság elmúltával minden bizonnyal nőni fog az állam szerepe, de arról, hogy ez mit is jelent pontosan, nagy a zűrzavar az emberek fejében – vélekedett Stumpf István, a Fidesz-kormány volt kancelláriaminisztere a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) A gazdasági válság és az Európai Unió című konferenciáján. Alighanem igaza van, mert az előadók közül ezt senki nem cáfolta.
